Czakó Gábor: Mefisztó utca 24 - Czakó Gábor,Tomka Miklós,János Pál,Hamvas Béla,Persze Szemjasza-Mefisztó, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Czakó Gábor: Mefisztó utca 24

2007-12-16 09:58:09, vasárnap

	Czakó Gábor: Mefisztó utca 24 Az ördögről tudni ma tilos. Írni a legszigorúbban - lám. Még az ördögös szólások is kimentek a divatból, ellentétben az istengyalázásokkal. A nép zöme azért tart valami szellemi kapcsolatot, például hisz Istenben - a "maga módján." Tomka Miklós és mások kutatásaiból tudjuk, hogy meg van ugyan keresztelve a magyar nemzet túlnyomó többsége, ám a szociológiai szempontból "komoly" keresztények aránya nem éri el a húsz százalékot. Európa sok régi kereszténydemokráciájában a helyzet még rosszabb. Hányan lehetnek keresztények Isten szemében? Az egyéni módon hitt Isten minéműsége roppant változatos lehet. A kutatások erről is szólnak, csak egyről nem, a legnagyobb taburól, ami körül az utóbbi évszázadban teljes a csönd. Amiről sem szociológusok, sem papok, de még a magasságos, a majdhogynem mindenható tévésztárok sem mernek beszélni. Arról, akit a személyes és szerető Isten ellenségének, a személytelenség urának tudunk, akit irodalmi művek Belzebubnak, Szemjaszának, Lucifernek, Mefisztónak mondanak. Miképpen az Indiában élő dzsainisták Istent olyannyira tisztelik, hogy nevét ki nem mondják, semmilyen összefüggésben sem beszélnek róla, még csak nem is gondolnak rá, úgy létezik ez az alak a posztmodern tudatban: kimondatlanul és kimondhatatlanul, a maga természetéhez igazodva, személytelenül. Az ördögről itt szó nem esik, holott a történelem jelen szakaszában szabadon grasszál, hatalmaskodik, de vele kapcsolatban még kérdést is tilos föltenni. 2. Ki nem hallotta még az Örömóda, vagy a H-moll mise egynémely jellegzetes taktusát fölcsendülni olyankor, amikor egy mosópor, egy autó, vagy egy befektetési jegy készül a mennybe menni? A zene árulása? Vagy egyszerűen foglyok ezek a művek, rabszolgák, cédák, akiket bárki pecér megkaphat? Anyaggá ürültek, ahogyan mondani szokás: Beácska, előkészítette az anyagot a koncertre? És a kortárs zeneszerzők? Ugyan hányan mernek közülük visszautasítani egy busásan fizetett megbízatást: igazítanák már valamelyik klasszikus, vagy önmaguk legszentebb zenei gondolatát a piaci sikerről álmodó bájos kis menstruációs betét szárnyalásához? 3. Gondoljuk el, mintegy kísérletképpen, hogy a közelmúlt évszázadok sorsdöntő pillanataiban símabeszédű, elegáns, mégis izgalmas küllemű urak keresték föl a fönnforgó országos- és világhatalmasságokat - nagyjából Goethe kortársait - és ajánlatot tettek nekik. Persze csevegve, esetleg pezsgőzve, vagy finom portóit iszogatva, netán még finomabb tokajit. Közben bon mot-k a kegyelmes asszonynak, mert hiszen ő is jelen volt volna, miért ne? A papagáj is az ezüst kalitkájában, hisz róla is szó van. Sőt a verebekről, a parasztokról, a dokkmunkásokról és a legyekről, éppen ezért az izgalmas küllemű urak a csapszékeket, az iskolákat, meg a lelkészlakokat is fölkeresték volna. Itt rund pálinkát fizetve az ismerkedés áthevítése végett, ott gáláns alapítványt téve az árvaház javára. Az ajánlat természetesen mefisztói. A szokásos. A szellemi eredet és kapcsolatok megtagadása, a jó és gonosz tudásának elfeledése, a kettő közti különbségtételről és az üdvösségről való lemondás, cserében a haladásért, a bőségért, a káprázatos fejlődésért, a penicillinért, az űrhajóért, a demokráciáért. Hogy netán a gyöngék, a betegek, az élet elárulásáról volna szó? Az anyagért? Szegény országokban kevéske anyagért, jómódúakban többért és egyre többért, és a leggazdagabbakban is tilos lesz torkig lenni, és azt mondani, elég? A szerződést tessék betartani! Mefisztó, lám, hűséges, ő állja a szavát. De mégis, nem túl kockázatos - II. János Pál gondolatával - az élet kultúráját elcserélni a halál civilizációjára? Hiszen a szellemi rangjáról lemondott ember - Hamvas Béla szavával - démonná lesz, mert nem az állat, hanem a démon áll az eggyel lentebbi létfokon. A korabeli hatalmasságok, hitveseik és papagájaik az ezüstkalitkákban bizonnyal megborzongtak volna a szédítő ajánlat hallatán, és elsőre fejet ráztak volna. Álljon meg a menet! Isten a világot nekünk adta, hogyan is árulhatnánk el, miért is pusztítanánk el tulajdon szülőbolygónkat? A homo piaciensis mohósága közismerten kielégíthetetlen. Ámde a nyájas vendég kitartó udvariassággal ismételte volna ajánlatát, melyet mézes ostya borított: az igen a köz szent érdeke: a haladás most fog bekövetkezni, a nép most fogja áldásait élvezni, a Föld pusztulása odébb lesz, ki tudja mikor, és előbb-utóbb amúgy is. És az ember tán nem azért ember, tán nem azért oly csodálatosan bölcs, ügyes, leleményes, nem azért fejlődik, hogy úrrá legyen a nehézségeken? Kitalálhat addig bárakármit. A társadalom pedig, ha erkölccsel nem, hát joggal kordában lesz tartható, a demokrácia kiegyensúlyozó okossága pótolja majd az ethoszt. A becsvágyókat pedig előbb-utóbb megvesztegeti a siker. Akik pedig életszentségre, kockázatos szellemi kalandokra áhítoznak, vagy hősi, felsőbbrendű életről álmodnak, azokat majd lassacskán korrumpálják a fogyasztás egyre szédítőbb lehetőségei. Ne, kérem, ne használjunk ilyen erős kifejezéseket. Lekenyerezik? Az is sok. Inkább rábírják, hogy szívük kielégülését a szerzés, az élvezetek, a birtoklás szabadságában keressék. Meg fogják lelni. Az ajánlattevő szemében meleg barna? kék? zöld? cirmos? fény. Tessék válogatni, az öné a legmeghittebb, a legbiztatóbb. Isten? Számonkérés? Ugyan kérem, Isten nincsen. Ettől különös, mondhatni perverz hidegjárás cikázott volna végig a hatalmasságok és a hitvesek meg a rakodómunkások továbbá a lelkészek és a papagájok - Goethe kortársai - gerince tájékán; éppen annak szájából hallani az istentagadást, aki a legtöbbet tud Róla. Node az ügyben éppen az a beavatás-értékű fantasztikus csavar, hogy éppenséggel az komendálja a matéria kizárólagosságát, aki maga színtiszta szellem. Hogy az ajánlat átlebbent-e s miként a csehók füstjén és a szalonokban csendülő kristálypoharak énekén, hogy íródtak-e vérbemártott hollótollal kontraktusok, titok. Talán nem íródtak. Node a jó ügylethez elég a ráutaló magatartás is. Elég az eredmény. Namármost, ha körülnézünk az érett, posztmodern Gazdaságtársadalom tájain és visszatekintünk a megtett útra, akkor kétségünk aligha lehet. Valamik eltűntek a világból és valamik a helyükbe léptek, a világ forgása új irányt vett. Új ember támadt. Félreértés ne essék, nem arról van szó, mintha annakelőtte erényesebb lett volna a homo sapiens. Bűnözött éppen eleget, ámde tudta, hogy mit tesz. Például semmiképp sem tartotta volna vonzónak az olyan lokálokat és autókereskedéseket, melyeket Néróról, Caliguláról, vagy más anya- és tömeggyilkosokról neveztek el. Gondoljunk bele: Hitler-gőzfürdő. Értette még, sőt komolyan vette az ilyen mondatokat: "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? (Mt 16. 26.) Vagy elszégyellte magát Máté szónoki kérdései hallatán: "Melyiketek ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?" (Mt 7. 9-10.) Micsoda kérdések ezek ma, amikor évente apák(?) és anyák(?) milliói küldik magzataikat fényes műtők hulladékvödrébe, és e példátlan holocaustot a szabadság ünnepének-bizonyítékának tekintik a haladónak mondott erők és szócsöveik? A világ mai kérdései között nem szerepelnek többé a szellemiek. Menny és pokol, az üdvösség kérdése lekerült a napirendről. Az iskolák technikusokat képeznek. Véletlenül sem céljuk nemes lelkű ifjakat, erényes leányokat nevelni, a lelki tisztaságra törekvés magánügy. Köztünk legyen mondva: deviancia. Ha a roppant méretűvé dagadt bűnözés, narkománia, életellenesség orvoslására ilyen célt tűzne maga elé egy oktatási miniszter, vagy nemzeti alaptanterv, a sajtó azonnal az emberi szabadság elleni támadást látna benne és gúny tárgyává tenné. Ízekre szedné, a népakarat pedig elsöpörné és elképzelését törvényi tilalom alá vetné. Persze Szemjasza-Mefisztó nevét közben senki ki nem ejtené. Napestig sorolhatók a bűnpártolás példái és az erény tilalmának a példái. 4. Mondhatná valaki, hogy ez az ízetlen ördögözés nem a nagyközönség elé való, legföljebb teológiai folyóiratba, hittanórára, szemináriumba. Talán öntudatlanul mondaná, mert a korpropaganda már a zsigereibe ivódott, és maga sem tudja, hogy mikor beszél ő, mikor szólal meg benne valaki más. Mikor cenzúrázza oly szabadnak vélt gondolatait! A Másik? A havi egymillió sikerrel megvesztegetett nemzedékek még hálásak is, amiatt, hogy a régi tabuk ajtai nyitatlan kinyíltak előtte. A kisajtók inkább, vagy előbb, végül a kapuk is. Ki az a rejtélyes portás, aki különféle ideológiák leple alatt kezeli a kulcsokat? Titok. A lényeg, hogy sosem látott szabadságokba bocsátott bennünket. Hisz nem csupán szabad, de ma már úgyszólván kötelező lett a paráznaság, beleértve a szodómiát is - ellenében a hatodik paranccsal. Embert ölni - a negyedik parancsot megszegve - immár emberi jog - lásd abortusz és euthanazia. Az első két parancs megtörése, az istenkáromlás szóvirággá lett a művelt társaságokban. És egyáltalán. Az összes parancs megszeghető a Törvény ellenében, ha a világi jog megengedi. És megengedi, mihelyt a többség megszavazza. A többség pedig megszavazza, amit érdekének vél és ideológiájához igazodónak. Kinek az ideológiájához? A mindent elsöprő szabadsághullámzásban kinek tűnik föl, hogy e drága kincs, a szabadság, midőn a "lelkiismeret szabadságának" ideologizáltatott, lassacskán a lélek szabadságából a test szabadságává változott. Nem lehet elégszer ismételni: Jézus szerint a szabadság szellemi, ugyanis a bűntelenségen nyugszik - Ján 8. 32. skk. A bűn tesz szolgává, mert a bűn a világrend, a lét, az Isten-ember viszony megrontása. Hogy kinek a szolgája a bűnös? A rejtélyes portásé. A szerződést, vele, egyenként írjuk alá a tetteinkkel. Úgy tetszik, mintha az üdvnek, amiről a mefisztói szerződés népe lemondott, ellentétele volna a bőség és a szabadság. De a Másik okosabb a gazdaságkori egyesített akadémiáknál. Azt adja fizetségül, ami különben is a miénk. A bőség az otthonunk, a Föld föléléséből származik. A "csengő arany" reggelre kéndioxiddá, mocsárrá lett tóvá, kiirtott erdővé, szétrombolt ózonpajzzsá változik. A szabadság pedig kényszerpályákat jelent, a bűn szabadságát és a Dolgokét. Aki aláveti magát, az a Dolgok szolgája lesz. Véglény, akinek egyetlen létoka a Dolgok útjának egyengetése, termelése és elfogyasztása. Ha szolgálatából kiesik, vagy föllázad, mert emberi szabadságra vágyik, deviánssá nyilvánítják. Szegény lesz. Szegénynek lenni pedig éppoly abnormális a 20. század végén, mint szűznek vagy szentnek. A fényes Dolgok káprázatában alig látható, hogy az anyag, a drága nyereség, ebben a szellemtelen megközelítésben nem műveltetik, nem nemesedik, nem emelkedik, hanem hulladékká lesz, mint a magzataink. Hiszen a szellemtelenített - entropizálódott, a Rendből kitett, a materialista - anyag a szar: kiégeti a borsót és a petúniát, ha pedig filmet csinálnak belőle, vagy zenét, vagy papírra nyomtatják, akkor a lelket perzseli ki. Immár aligha rágódhatunk gazdaságon, politikán, az ifjúság válságán, a környezetvédelmen vagy médiaháborún, a kor kedvenc gumicsontjain anélkül, hogy a Belzebub-Szemjasza-Mefisztó-Lucifer realitást figyelmen kívül hagyhatnánk. Mert gumicsontok e fájdalmas gondok mindaddig, amíg a mefisztói kontraktus fönnáll, amíg sokan, a többség(?) úgy véli, hogy a kontraktuson belül kell próbálkozni. Mert édes a méz a madzagon. Ha így állunk, akkor ott folytatjuk, ahol eddig: a nincsben. Az ördög utcájában. Olyan pocsék politikai és gazdasági eredményekre jutunk mint eddig, olyan önföladó, világgyilkos civilizációt építünk önmagunk és utódaink rovására, mint eddig. Európával, a NATO-val vagy anélkül. És a végelszámolásnál "figyelmen kívül" fognak hagyni bennünket, ha éppen azt nem mondják, hogy maradjunk most már azon az oldalon, amelyiken eddig álltunk. http://www.czakogabor.hu/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kényszerpályákat, ezüstkalitkákban, kielégíthetetlen, kimondhatatlanul, végelszámolásnál, kizárólagosságát, szülőbolygónkat, civilizációjára, dokkmunkásokról, megközelítésben, megvesztegetett, visszautasítani, entropizálódott, visszatekintünk, kristálypoharak, személytelenség, hulladékvödrébe, lelkészlakokat, ideológiájához, bizonyítékának, személytelenül, udvariassággal, szárnyalásához, rakodómunkások, kísérletképpen, kiegyensúlyozó, életellenesség, életszentségre, összefüggésben, legszigorúbban, előkészítette, szolgálatából, gumicsontjain, szabadságából, elfogyasztása, hatalmaskodik, ördögről tudni, ördögös szólások, szociológiai szempontból, húsz százalékot, egyéni módon, kutatások erről, legnagyobb taburól, posztmodern tudatban, maga természetéhez, történelem jelen, befektetési jegy, zene árulása, kortárs zeneszerzők, busásan fizetett, piaci sikerről, közelmúlt évszázadok, Czakó Gábor, Tomka Miklós, János Pál, Hamvas Béla, Persze Szemjasza-Mefisztó,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]